Házunk tája 2.

Idestova tíz hónapja hogy házunk táján először szétnéztünk. Tíz hónap, kimondva “oly rövid”, de az ez idő alatt történteket megélve “oly hosszú”.

Túljutottunk az embert és csapatot próbáló 2007-es éven, és benne vagyunk a kihívásokban ugyancsak bővelkedő 2008-as évben.

Elhatározottságunk, eltökélt erős szándékunk, s a csoporton belüli mind erősebbé váló baráti kötődések segíthetnek legyűrni a reánk váró nehézségeket. A lépések, melyekkel előre haladunk, a népitánc világában oly kicsinek tűnhetnek, számunkra öles lépéseknek hatnak. Próbáinkon, hetente kétszer két órára, a zene és a tánc varázsa alá kerülünk, mely kiragad bennünket a hétköznapok fárasztó, ideghajszolt rohanásából.

A 2007-es év még tartogatott néhány fellépést ( Szüreti bál Isaszegen és Erdőkertesen, az isaszegi Asszonykórus 35. évfordulójára szervezett gálaműsor, Falukarácsony ), míg végül az előző évhez hasonlóan lezártuk egy vígkedélyű és egy összetartó nagy Családhoz méltó óév búcsúztatóval.

Az isaszegi farsangi show igazi jó hangulatú újévi kezdésnek bizonyult, s a további fellépéseink is ebben a jó hangulatban teltek. Az áprlis 6.-i isaszegi csata emlékére rendezett ünnepségeken - a huszárbálon történő fellépésünk mellett - a csata reggelén, a falu két temploma előtt rövid toborzó jelenetet rendeztünk, ezzel ”csalogatva” falunk népét a délutáni csatajelenetre. A két fellépés között lovaskocsival jártuk a falu utcáit, huszár és katonadalokat énekelve. Itt a kocsin kuporogva sejlett fel egy ötlet, mely mára egyre láthatóbban körvonalazódik, egy dalárda, egy Csatangoló dalárda, hagyományaink megőrzésére, újbóli megerősítésére.

Ez a tavasz nem akármilyen tavasz volt. Tánccsoportunk férfitagjai a csatában mint gyalogos szabadcsapat adtak bizonyságot bátorságukról.

Ezt követően fellépéseink folytatódtak: Tébláb fesztivál, Kincsem fesztivál, májusfa állítás, májusfa döntés, és a júliusra tervezett nagy erdélyi utunk előtti kistarcsai Pannónia fesztivál.

Erdély, kérdőjelek özöne! Mit érzünk és mit várunk az úttól most, és mit fogunk tapasztalni és érezni ott, s majdan utána. Úgy gondolom, lesz miről beszámolni.

A tavaly még ízelítőül jelzett felcsíki tánc mára fellépéseink szerves részévé vált, s mert az élet nem állhat meg, s mindig jönnie kell valami újnak amely előre mutat és tovább visz, mi is haladunk ezen az úton, melynek következő állomása egy szászcsávási cigánytánc lett. Még az alaplépéseknél tartunk, de már érzékelünk valami erős kisugárzást, erőt, ami ebből a táncból árad. És ahogy egyre többet kapunk ebből az érzésből, egyre jobban belemélyülünk abba az érzésvilágba amit ez a cigánytánc magában hordoz.

“Hej búra , búra, búbánatra születtem”- énekeljük ugyan, de mi tudjuk, táncra születtünk. A  magunk örömére és reméljük ( a visszajelzések alapján ), minél többször a mások örömére is!

2008. június

Bodrogi Imre

(Csatangolók tánccsoport)  

Idestova másfél esztendeje, hogy bátorságot véve, s erőt merítve, egy felkérésnek eleget téve, farsangi meglepetés gyanánt ”összeálltunk” egy néptánc előadás erejéig, néptáncos gyermekeink szórakoztatására. Nem volt hiába a pataknyi veríték a munkaidő utáni fáradságos  próbákon.

Győztünk! Gyermekeink tapsoltak, éljeneztek. És közben megszületett a nagy elhatározás, …folytatjuk most már saját örömünkre is.

Így alakult meg egy nehéz próba után egy általános iskola tornatermének parkettáján pihegve a Csatangolók tánccsoport. Innen már nem volt visszaút.

Aki nevet kapott, életet is kapott. A biztatást megkaptuk, hiszen mögöttünk álltak családtagjaink, gyermekeink, barátaink. Nem csak táncoltunk, de együtt is piknikeztünk, báloztunk, szilvesztereztünk. Mindenki, a nagy Család, majd félszázan. A 2006-os falukarácsonyt egy budapesti szülői tánccsoporttal karöltve táncoltuk, immár kétszámos repertoárral, ami a néhány hónapos tánctanulás után szép teljesítménynek számított.A 2007- es év a kihívás éve lett! Embert és csapatot próbáló, minden szempontból.

Fellépéseink iskolakezdésig: Tébláb fesztivál, kistarcsai fesztivál, farsangi sport show, isaszegi csata  ünnepe, májfadöntés, Pusztai Népek Lovas Viadala, aug.20-a, és ami még majd ránk vár az elkövetkezendő néhány hónapban. Nem is szólva új táncszámunkról, mely Székelyföld „szívéből”, Felcsíkról került műsorunkba, melyből aug.20-án némi ízelítőt láthatott falunk ünneplő közönsége.

Még épphogy csak elköszöntünk a nyártól, mi már a jövő nyarat tervezzük. Oda készülünk, ahonnan eddigi táncaink javát merítettük, Erdélyországba. Mindannyian utaznánk, az egész Csatangolók család, ismételten mintegy félszázan.Ez alatt a másfél év alatt nagy utat jártunk be. Már eddig is sok szép közös élményünk volt, reméljük még több lesz. Közös erdélyi utunk is hozzá kell járuljon élményeink gyarapodásához. Sajnos akadnak   nehézségek, ezek dacára azon vagyunk hogy  jó kedvet próbáljunk adni az embereknek, mosolyt, derűt hozni az arcukra ebben a nehéz rohanó világban. Köszönjük ezért mindazoknak, akik mellettünk álltak, állnak, bíztatnak.

Köszönjük tapsaikat, és úgy érezzük elfogadnak minket „szülőanyánk” a régi nagyhírű Csata táncegyüttes mellett, s reméljük szeretetük, bizalmuk mindvégig megmarad mellettünk.