5 éves jubileum
Művészeti vezetőnk Kővágó Zsolt
karikatúrája
A Csapat
A tortánk
Jubileumi kiállítás megnyitó, mely elhangzott 2011. március 5-én a Csatangoló Tánccsoport ötéves fennállásának évfordulóján.
Kedves Vendégeink, Családtagjaink, Barátaink, Táncostársaink!Szeretettel üdvözlöm Önöket, üdvözöllek Benneteket a Csatangoló Tánccsoport nevében. Jubileumot jöttünk össze megünnepelni, tánccsoportunk fennállásának ötödik évfordulóját. Ha arra gondolunk, hogy nem olyan régen a Csata táncegyüttes 40. éves jubileumán vettünk részt, az Asszonykórusnak pedig az 35-ik évfordulóján,akkor ez az öt év, még nagyon rövid időszak. De valamikor egyszer ők is elkezdték. Elkezdték, s teltek az évek, utána pedig jöttek sorban az évfordulók. Mi is elkezdtük, és öt éve elindultunk egy úton, 2006 márc. 4-én a Csata Táncegyüttes farsangi kakaó bálján. Az elindulásról röviden annyit, szülői csoportként álltunk össze egy tánc erejéig erre a farsangi eseményre. Nagyszerű ötlet volt, s mi csak is nagy-nagy szeretettel tudunk gondolni Bánszki Jutka nénire, akitől származott ez az ötlet, a meglepetés, hogy a szülők akiknek a gyermekei a Csata Táncegyüttes tagjai, a farsangi bálon eltáncolnának valamit, fenn a színpadon. Elvállaltuk, igaz akkor még sokkal többen voltunk, mint ahogy az a képekről kiderül, de vettük a bátorságot és belevágtunk. Azt gondolom, mindannyiunkban bennünk élnek még azok az első lépések, s az a titokzatosság ami körül vette ezt a felkészülést, hiszen otthon sohasem árultuk el hogy hova megyünk. Gyermekeink kérdésére, mindig ki kellett valamit ötölnünk, hogy hova is megyünk ilyen rendszerességgel. És mentünk szorgalmasan a táncpróbákra. Vajon a földiek, vagy az égiek rendezték így, akkortájt került táncpedagógusként a Csata Táncegyütteshez akkori koreográfusunk, aki most is a koreográfusunk és művészeti vezetőnk Kővágó Zsolt. Elvállalt minket, s nagy lelkesedéssel fogott a munkához, pedig egyszeriben ott állt egy csapat meglett férfi és nő, akik többségében nem népi táncoltak sohasem. Ő is és mi is egy teljesen új helyzettel kerültünk szembe. Hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy akikkel eddig csak egy kézfogás erejéig érintkeztünk, azokkal most kéz a kézben kell tanulgatni, próbálgatni a lépéseket. Ismeretlenek nem voltunk egymás számára, hiszen gyermekeinkre várva a táncpróbáikon azért beszélgettünk erről-arról egymással. De most sokkal közelebbi kapcsolatba kerültünk. Túl lépve a kézfogáson, meg is kellett fognunk a másikat. Egy mozdulatnál egy lépésnél át kellett ölelni. Meg kellett szoknunk egymás közelségét, s nem egyszer azokat a kisebb-nagyobb szerencsétlenségeket, amellyel megtapodtuk partnerünk lábát, lekönyököltük orrahegyét, s még sorolhatnám. Így indultak az első lépések. Aztán egyre jobban belemelegedtünk, s készültünk nagy lelkesedéssel, mikor elérkezett a nagy nap, márc. 4-e. Gyermekeink mit sem sejtve, velünk együtt farsangi jelmezbe öltözve, boldogan élték a farsangi kavalkádot, miközben egyszer csak mi szülők kezdtünk eltünedezni. Gyermekeiket rábíztuk az ismerőseinkre, szomszédainkra, családtagjainkra, s míg Jutka néni egy meglepetésről beszélt, mi felsorakoztunk a függöny mögött, s aztán szétnyílt a függöny, és ott álltunk izgatottan, néhányan a jól ismert zabszem effektussal. Azt a kitörő lelkesedést, hangzavart, ahogy gyermekeink felfedeztek bennünket a színpadon: ott van anya, ott van apa, azt hiszem sosem fogjuk elfelejteni, s nehéz is róla meghatódottság nélkül beszélni. Aztán elkezdtünk táncolni, átvető dobogó, átvető dobogó, itt egy hiba, ott egy hiba, de annyian voltunk a színpadon hogy ez fel sem tűnhetett, csak mi tudtuk. Taps, sikoltozás, tomboló öröm, s mi is örültünk, túl lettünk rajta. Aztán később még egyszer eltáncoltuk, az már sokkal könnyebben ment. Boldogok voltunk, gyermekeink is boldogok voltak! És akkor jött az ötlet, mi lenne ha együtt maradnánk, s táncolgatnánk még egy kicsit, a saját magunk örömére, ha már így összejöttünk. S folytattuk tovább. Heti két próba, néha a Művelődési Házban, néha a Szisziben, s többször a Klapka iskola tornatermében. Ott született meg egyik izzadságos próba után , egy újabb felkérést követően, tánccsoportunk neve. Ötletben nem volt hiány, végül is maradt a Csatangolók elnevezés, melyet kicsivel később Csatangoló-ra változtattunk. Tehát lett nevünk, s tudjuk aki nevet kapott életet is kapott. s a név az kötelez, s kötelezett minket végig azon az úton aminek most az ötéves jubileumát ünnepeljük. Hosszú volt ez az út. Rövid és mégis hosszú. Ahogy a jubileum kapcsán beszélgettünk , tervezgettünk, visszaidéztük az élményeket, egyre jobban kibontakozott, milyen hosszú is ez az öt év, mennyi minden történt ezalatt az öt év alatt, mennyi sok, szép közös élménnyel gazdagodtunk. Az egymáshoz való alkalmazkodás, egy idő után már nem jelentett nehézséget, sőt egyikünk-másikunk esetleges problémájának elviselése sem, inkább az újabb és újabb lépések, a ritmus, az ütem, a zene hozták az izgalmakat. Voltak kisebb nagyobb nehézségeink, de haladtunk tovább ezen az úton. És amikor már egymás társaságát örömmel viseltük, már nem csak a táncpróbákon voltunk együtt, hanem családostól együtt bográcsoztunk, báloztunk, szilvesztereztünk. Arra „vetemedtünk”. hogy táncos társunk szervezésében bevállaltunk egy nyári kirándulást is, no nem egy-két naposat, hanem mindjárt egy kilencnapos erdélyi körutat, melyre bizton állíthatom, egyik legjobban sikerült közös nyaralásunk volt, noha 36-an , gyerekek és felnőttek összezárva egy buszon, sőt egyszer még egy szűkös vendégházban is, s mindez torzsalkodások nélkül, egy igazi baráti társaság képét festette. Aztán jött a többi családi nyaralás, az Őrség, Tiszaszőlős. És aztán a hivatalos együttlétek, mert azokban is volt részünk, önkormányzati felkérésnek eleget téve. Bojanow két alkalommal, és Olaszország. Hazánkban is egyre többször léptünk fel, és egyre mélyebben tudatosult bennünk, hogy most már nem csak a saját, hanem a mások szórakoztatására is táncolunk. S ahogy telt az idő, egyre több lehetőséget kaptunk legszűkebb pátriánkban Isaszegen is. Májfadöntés, Isaszegi csata, Huszárbál, Juniális, Szüreti bál. Falukarácsony, hogy csak a nagyobbakat említsem. Hosszú a lista, mármint az öt évhez viszonyítva. A farsangi fellépéseinket is meg kell említenem, mert ezeken mint „játszóruhába” bújt felnőttek nagyon jókat szórakoztunk, s megmutathattuk, más műfajban is együtt tudunk dolgozni. Hagyományt indítottunk újra, visszatértünk a lovas kocsis locsolkodáshoz nőnemű házas- és táncostársaink nagy-nagy örömére. Játszottunk karácsonyi „angyalos” népmesét, s bolondoztunk mint „csatangolyósok” a diliházban. És közben haladtunk az úton előre, fáradhatatlanul, meg néha nagyon fáradtan. S így meneteltünk be egy nagy családba, a népi táncosok nagy családjába. Ebben a családban találtunk aztán barátokat, kikkel közösen is szerepeltünk egy színpadon. A Csata Táncegyüttes adott és elsődleges volt számunkra, velük egyik legmeghatóbb fellépésünk , amikor saját gyermekeinkkel táncoltunk egy színpadon. Másik két legkedvesebb kapcsolatunk a Kistarcsai Pannónia Népitáncegyüttes, és a Tébláb-Koccintós szülők, akikkel több fesztiválon is ettünk-ittunk táncoltunk. Élményeink szaporodtak, akárcsak a fotók. Sok-sok kép készült, több ezer. S most ebből a több ezerből próbáltuk összeállítani a rendelkezésünkre álló keretek közé az eltelt öt évet. Reméljük, valamelyest sikerült. S reméljük, ahogy eljutottunk ide az ötéves jubileumig, úgy elfogunk jutni majd a tizedikig, és így tovább. A tánctanulásunkhoz használt archív felvételeket nézve, ahol idős nénik és bácsik ropják a táncot, örök példa és motiváció lehet, hogy nincs korhatár, nincs határ, csak a csillagos ég, az meg odafönt van.Jó nézelődést a kiállításon és nagyon jó szórakozást ezen a jubileumi gálaműsoron!
Köszönöm figyelmüket! Bodrogi Imre
Farsang 2010
Csatangolyósok Zártosztálya
Csöde (Őrség) 2009
Házunk tája 3.
A már ismert szóhasználattal élve, idestova lassan már a negyedik éve hogy elkezdődött "valami"és azóta is tart. Telnek a napok, a hetek, múlnak a hónapok és az évek, s mi a Csatangoló Tánccsoport töretlen lelkesedéssel rójuk azt az utat, amit talán a Jó Isten akarata, no meg saját elhatározásunk magunkra testált, népi tánckultúránk és népi hagyományaink megőrzésének útján. Kezdeti lépéspróbálkozásaink, melyek néhányunktól eltekintve, már nem ifjúkorunkban kezdődtek, lassan ugyan de egyre biztosabban koppannak, nemcsak a próbaterem padlóján, hanem azokon a bizonyos deszkákon az egyre többszöri fellépéseink során.
A könyörtelen gyorsasággal haladó idő nem csak az eseményeket "sorjázza", hanem az emlékeket is. Még csak szinte most készültünk erdélyi családi túránkra, és mára már a képeket nézegetve emlékezünk a nagy útra, melyről "Töredékek egy útinaplóból" címmel egy rövidke beszámoló megtalálható a "Hírek" címszó alatt azzal a "Köszöntő" beszéddel együtt, melyből nagy bizonyossággal kiderül, mily nagyszerűen sikeredett e családi csatangolás. Akárcsak az a nyaralás, melyet ez év júliusában töltött együtt a Csatangoló Család hazánk egyik legszebb tájegységének -az Őrségnek- kicsiny falujában Csödén. S bár az esőzések után ránk zúduló szúnyoginvázió az eget is elsötétítette, jó kedvünknek ez sem tudott gátat szabni.
A közös családi bográcsozások már "kötelező" programként szerepelnek életünkben.
Aztán pedig a fellépések, melyek olyan sűrűvé váltak, hogy szinte minden hónapra jut belőlük egy, sőt van mikor kettő, három. Szívesen teszünk eleget a felkéréseknek. A tánc számunkra öröm, sőt mindig egy újabb próbatétel, hogy vajon tudjuk-e még mindig azt a jókedvet, vidámságot átadni közönségünknek, ami fellépéseinket eddig jellemezte. És hogy még mindig sikerül, arról a taps és a mosolygó arcok egyértelműen árulkodnak.
A közönség erőt adó biztatása nagy segítség az új tánclépések, táncszámok megtanulásakor is. A múltkorában emlegetett szászcsávási tánc egyre mélyebben ívódik "csontjainkba", s egyre erősebben éljük bele magunkat e tánc mozgás- és érzésvilágába. Bemutatása sikert aratott, mint ahogy sikert aratott legújabb dél-alföldi táncszámunk is, melyet majd egy újabb is követ, de ezt fedje még a titok homálya.
Egyik legemlékezetesebb esemény, a "szülőanyánkként" tisztelt Csata Táncegyüttes 40. évfordulójához kötődik, amikor is néptáncos gyermekeinkkel együtt táncolhattunk egy felcsíki "örömtáncot". A közös meghajlás is felemelő volt, ahogy fogtuk egymás kezét, gyermekeink kezét, s a csarnok meg csak zúgott a tapsvihartól. Honlapunkon a többi fellépésünk mellett ez is megtalálható.
Hogy a paletta teljes legyen, arról két nem mindennapi meghívás gondoskodott. Az egyikre Isaszeg testvérvárosában a lengyelországi Bojanowban, a másikra az olaszországi Bagnarola városában került sor. Két fesztivál, két minden erőnket kivevő és minden hitünket megerősítő fellépés, melyen már nem csak Isaszeget, hanem Magyarországot is képviseltük.
Szép emlékeket hoztunk magunkkal és reméljük szép emlékeket hagytunk magunk után. Bízunk benne, ezután sem lesz másképp, s egyszer majd talán egy "saját" évfordulóra készülődvén boldog büszkeséggel idézhetjük fel ezeket a szép emlékeket.
2009.szeptember 22-én (egy jóhangulatú szüreti mulatság után)
Bodrogi Imre
Bojanów 2008
Házunk tája 2.
Idestova tíz hónapja hogy házunk táján először szétnéztünk. Tíz hónap, kimondva “oly rövid”, de az ez idő alatt történteket megélve “oly hosszú”.
Túljutottunk az embert és csapatot próbáló 2007-es éven, és benne vagyunk a kihívásokban ugyancsak bővelkedő 2008-as évben.
Elhatározottságunk, eltökélt erős szándékunk, s a csoporton belüli mind erősebbé váló baráti kötődések segíthetnek legyűrni a reánk váró nehézségeket. A lépések, melyekkel előre haladunk, a népitánc világában oly kicsinek tűnhetnek, számunkra öles lépéseknek hatnak. Próbáinkon, hetente kétszer két órára, a zene és a tánc varázsa alá kerülünk, mely kiragad bennünket a hétköznapok fárasztó, ideghajszolt rohanásából.
A 2007-es év még tartogatott néhány fellépést ( Szüreti bál Isaszegen és Erdőkertesen, az isaszegi Asszonykórus 35. évfordulójára szervezett gálaműsor, Falukarácsony ), míg végül az előző évhez hasonlóan lezártuk egy vígkedélyű és egy összetartó nagy Családhoz méltó óév búcsúztatóval.
Az isaszegi farsangi show igazi jó hangulatú újévi kezdésnek bizonyult, s a további fellépéseink is ebben a jó hangulatban teltek. Az áprlis 6.-i isaszegi csata emlékére rendezett ünnepségeken - a huszárbálon történő fellépésünk mellett - a csata reggelén, a falu két temploma előtt rövid toborzó jelenetet rendeztünk, ezzel ”csalogatva” falunk népét a délutáni csatajelenetre. A két fellépés között lovaskocsival jártuk a falu utcáit, huszár és katonadalokat énekelve. Itt a kocsin kuporogva sejlett fel egy ötlet, mely mára egyre láthatóbban körvonalazódik, egy dalárda, egy Csatangoló dalárda, hagyományaink megőrzésére, újbóli megerősítésére.
Ez a tavasz nem akármilyen tavasz volt. Tánccsoportunk férfitagjai a csatában mint gyalogos szabadcsapat adtak bizonyságot bátorságukról.
Ezt követően fellépéseink folytatódtak: Tébláb fesztivál, Kincsem fesztivál, májusfa állítás, májusfa döntés, és a júliusra tervezett nagy erdélyi utunk előtti kistarcsai Pannónia fesztivál.
Erdély, kérdőjelek özöne! Mit érzünk és mit várunk az úttól most, és mit fogunk tapasztalni és érezni ott, s majdan utána. Úgy gondolom, lesz miről beszámolni.
A tavaly még ízelítőül jelzett felcsíki tánc mára fellépéseink szerves részévé vált, s mert az élet nem állhat meg, s mindig jönnie kell valami újnak amely előre mutat és tovább visz, mi is haladunk ezen az úton, melynek következő állomása egy szászcsávási cigánytánc lett. Még az alaplépéseknél tartunk, de már érzékelünk valami erős kisugárzást, erőt, ami ebből a táncból árad. És ahogy egyre többet kapunk ebből az érzésből, egyre jobban belemélyülünk abba az érzésvilágba amit ez a cigánytánc magában hordoz.
“Hej búra , búra, búbánatra születtem”- énekeljük ugyan, de mi tudjuk, táncra születtünk. A magunk örömére és reméljük ( a visszajelzések alapján ), minél többször a mások örömére is!
2008. június
Bodrogi Imre
Dány 2006
„Házunk tája”
(Csatangolók tánccsoport)
Idestova másfél esztendeje, hogy bátorságot véve, s erőt merítve, egy felkérésnek eleget téve, farsangi meglepetés gyanánt ”összeálltunk” egy néptánc előadás erejéig, néptáncos gyermekeink szórakoztatására. Nem volt hiába a pataknyi veríték a munkaidő utáni fáradságos próbákon.
Győztünk! Gyermekeink tapsoltak, éljeneztek. És közben megszületett a nagy elhatározás, …folytatjuk most már saját örömünkre is.
Így alakult meg egy nehéz próba után egy általános iskola tornatermének parkettáján pihegve a Csatangolók tánccsoport. Innen már nem volt visszaút.
Aki nevet kapott, életet is kapott. A biztatást megkaptuk, hiszen mögöttünk álltak családtagjaink, gyermekeink, barátaink. Nem csak táncoltunk, de együtt is piknikeztünk, báloztunk, szilvesztereztünk. Mindenki, a nagy Család, majd félszázan. A 2006-os falukarácsonyt egy budapesti szülői tánccsoporttal karöltve táncoltuk, immár kétszámos repertoárral, ami a néhány hónapos tánctanulás után szép teljesítménynek számított.A 2007- es év a kihívás éve lett! Embert és csapatot próbáló, minden szempontból.
Fellépéseink iskolakezdésig: Tébláb fesztivál, kistarcsai fesztivál, farsangi sport show, isaszegi csata ünnepe, májfadöntés, Pusztai Népek Lovas Viadala, aug.20-a, és ami még majd ránk vár az elkövetkezendő néhány hónapban. Nem is szólva új táncszámunkról, mely Székelyföld „szívéből”, Felcsíkról került műsorunkba, melyből aug.20-án némi ízelítőt láthatott falunk ünneplő közönsége.
Még épphogy csak elköszöntünk a nyártól, mi már a jövő nyarat tervezzük. Oda készülünk, ahonnan eddigi táncaink javát merítettük, Erdélyországba. Mindannyian utaznánk, az egész Csatangolók család, ismételten mintegy félszázan.Ez alatt a másfél év alatt nagy utat jártunk be. Már eddig is sok szép közös élményünk volt, reméljük még több lesz. Közös erdélyi utunk is hozzá kell járuljon élményeink gyarapodásához. Sajnos akadnak nehézségek, ezek dacára azon vagyunk hogy jó kedvet próbáljunk adni az embereknek, mosolyt, derűt hozni az arcukra ebben a nehéz rohanó világban. Köszönjük ezért mindazoknak, akik mellettünk álltak, állnak, bíztatnak.
Köszönjük tapsaikat, és úgy érezzük elfogadnak minket „szülőanyánk” a régi nagyhírű Csata táncegyüttes mellett, s reméljük szeretetük, bizalmuk mindvégig megmarad mellettünk.
2007. szeptember
Bodrogi Imre
Pestlőrinc 2007
| Elérhetőségünk: | csatangolo@uw.hu |
| Tanárunk: Kővágó Zsolt | 00 36 20 388 3229 |